Mathieu van der Poel, egy legenda születése (1.rész)

Világbajnok cyclocrossban, ifiként országúton is, egy kis kontinentális csapatnál évi 1 millió eurós alapbére van és hosszútávú szerződése. Idén két World Tour egynapost nyert, de nem is a győzelmei, hanem a versenyzési stílusa határozza meg leginkább a 24 éves holland bringást, aki Belgiumban született és a nagyapja egy legendás francia kerékpáros. Ő Mathieu van der Poel, aki uralhatja a következő éveket a kerékpársportban.

mathieu_van_der_poel_5.jpg

Nincsenek véletlenek

Mathieu van der Poel kerékpáros családba született. Édesapja Adrie van der Poel, aki klasszikus egynapos menő volt és cyclocross világbajnok. Óriási a hasonlóság, főleg akkor, ha megnézzük a versenyzési stílusukat. Az édesapának a legnagyobb sikere a Liege - Bastogne - Liege győzelem 1988-ból, ahol egy háromfős hajrát nyert meg játszi könnyedséggel. A verseny korábbi szakaszaiban tapasztalható volt a manapság fiától látható agresszív versenyzési stílus, leszegett fejjel haladt előre, ezt láthatjuk az összefoglalóban is.

A már említett Liege - Bastogne - Liege mellett nyert még egy Monumentumot, mégpedig a Flandriai körversenyt. Gyorsaságát bizonyítja, hogy korának egyik kiváló versenyzőjét, Sean Kelly-t verte a hajrában. Azon a 84-es tavaszon Kelly dominálta a mezőnyt, sorra nyerte a versenyeket. Pályafutását sprinterként kezdte, de még így sem bírt Adrie gyorsaságával. 

A holland versenyző még számos egynapost nyert pályafutása során, köztük a San Sebastiánt, de az Amstel Gold Race győzelem jelenthet még párhuzamot fiával: az 1990-es versenyen ketten voltak szökésben, mögöttük haladt nagy tempóval a mezőny, amiből az utolsó métereken bújt ki Adrie van der Poel és nyerte meg a hajrát. A fia 29 évvel később diadalmaskodott nagyon hasonló módon egy nagy üldözés után egy zseniális sprintben. 

Lentebb boncoljuk fiú idei győzelmét, most térjünk ki a család egyelőre legsikeresebb versenyzőjére, Raymond "Pou-Pou" Poulidorra. Ő Mathieu nagypapája, nyolcszor végzett dobogón a Tour de France-on, nyert Vuelta a Espanát, emellett diadalmaskodott egy Monumentumon, a Milano - Sanremón. Milyen volt Poulidor versenyzési stílusa? Nem meglepő módon merőben agresszív, rendre támadásokkal próbálta nyomás alá helyezni a mezőnyt. 

Miért nem nyert sohasem a világ legnagyobb versenyén a legendás nagypapa? Egy olyan korszakba született, ahol a történelem három legnagyobb bringásából kettő az ellenfele volt: Eddy Merckx és Jacques Anqeutil. Anqeutil kiváló időfutammenő volt, kontrollálta a versenyeket, míg Eddy Merckx beceneve joggal volt Kannibál, hiszen sorra szerezte a győzelmeit, a valahol volt legjobb bringás. 

Elnyűhetetlen?

Mathieu van der Poel eddigi országúti eredményei lenyűgözőek, sorra nyerte a tavasz során a versenyeket. Az Amstel Gold Race kezdetére már odáig jutott, hogy őt tekintették a verseny legnagyobb favoritjának, annak ellenére, hogy egy kis kontinentális csapatban teker. Óriási felhajtás veszi körbe, ami a versenyzési stílusának köszönhető. Mitől emelkedik ki ez a 24 éves srác a mezőnyből?

A cyclocrossban megtanulta kontrollálni a versenyeket, már rögtön a rajt után az élre áll és nem engedte ki a kezéből a győzelmet. Állóképességben is rendkívül sokat segít a cyclocross, hiszen a folyamatos kaptatók és lejtmenetek megterhelőek, főleg, ha azt épp sárban vagy hóban kell megtenni. Technikai képzettsége is kiváló, de ami a többiek elé helyezi, az a sikeréhsége. A belgáknak volt egy Kannibálja, most a hollandoknak is lett.

Először idén egy francia egynaposon villant, ahol nem volt annyira veretes a mezőny, de így is szinte végig kézben tartotta az eseményeket, folyamatosan az élmezőnyben ment. Megbújhatott volna a hajrához közeledve az első csoportban, de ő inkább az élre állt, pedig még volt hátra 13 kilométer. 

mathieuvanderpoel07.png

Még ekkor is dönthetett volna úgy, hogy vár a hajrára, mivel messze ő volt a leggyorsabb, ha sprintre kerül a sor, de ő nem taktikázott, nem várt a végéig. Mivel kiváló tempómenő, ezért az utolsó 10 kilométeren belül megszökött a földutas részen, ahol már csak bottal ütötték a nyomát. Pár másodperc alatt óriási előnyre tett szert, utána ment egy mini időfutamot a hátralévő távon. Olyan elementáris erővel tekert, hogy még a motoros is alig tudta venni őt. 

Egy héttel később következett a Gent - Wevelgem és a sprintbefutó, ahol negyedik lett, de inkább a három nappal később esedékes Dwars door Vlaanderen hajráját emelném ki. Újból szökésbe keveredett a táv felénél, ráadásul egy olyan ötösbe, ahol volt Borából és Quick Stepből is bringás, így nem kellett annyira félnie az üldözőktől sem. Kivette a részét a lánctalpazásból, utolsó 15 kilométeren belül pedig már csak figyelte a négy riválisát. 

Nem hagyta, hogy bárki megszökjön, főleg a Jungels - Pöstlberger páros volt rá veszélyes, ők képesek lettek volna végigvinni egy 10-15 kilométeres elmenést. Sprintben pedig csak egy emberre kellett figyelnie: Anthony Turgis. A Direct Energie versenyzője volt a másik "gyorslábú" van der Poel mellett, ezért szinte csak őt figyelte a hajrában a holland. Okosan helyezkedett. 

Az élről kontrollálta a hajrát, folyamatosan azt figyelte, mikor indul meg a francia, egyből tette rá a kereket. Lehetett érezni, hogy várja a megindulását és van annyira robbanékony van der Poel, hogy egyből lekövesse Turgist. Hagyta fáradni és ez által lassulni őt, majd szépen kibújt a szélárnyékából és minimális erőfeszítéssel megnyerte a sprintet. Rendkívül érett viselkedés és versenyzés. 

A Flandriától féltették a holland srácot, mivel mégis 267 kilométer a táv, alig pihent előtte, illetve csapata is gyengébb volt a többiekénél. A Corendon azért igyekezett olyan emberekkel segítenie őt, mint Stijn Devolder (2x Flandria-győztes) és Lasse Norman Hansen (időfutammenő). Nem egy veretes névsor, főleg, ha azt vesszük, hogy Devolder már 39 éves. 

A verseny első szakaszában érződött, hogy még kicsit megbújik a mezőnyben, aztán jött az "ösztön". Körülbelül 80 kilométer volt vissza, mikor kisebb szakadás volt a főmezőnyön belül, ezt használta ki van der Poel, rögtön az élre is állt. Igaz, nem lett komolyabb dolog belőle, de már itt éreztette a többiekkel, hogy mire számítsanak tőle. Ha lesz esély, akkor ő bizony menni fog.

mathieuvanderpoel01.png

Mindezek után jött egy hiba. Túlságosan is magabiztos volt, eléggé a mezőny szélén ment, defektet kapott egy indokolatlan ugratás miatt (meg lehetett volna azt másképp oldani), így időt vesztett. A defekt vége egy bukás lett, de hamar talpon volt. 

Mi az, hogy talpon! Mindössze 14 kilométerrel később már a pavés szektorban beérte az élmezőnyt, ledolgozva a hátrányát. Óriásit ment, sorra előzte a versenyzőket. A cyclocrossos tapasztalat itt jól jött, nem esett kétségbe, tudta, hogy kell ilyen szituációban reagálni és végig higgadt maradt. 

mathieuvanderpoel02.png

Alberto Bettiol támadására ő sem tudott érdemben reagálni, de a Paterbergen játszi könnyedséggel kerülte ki a két belga favoritot (Greg van Avermaet és Oliver Naesen). Abból a támadásból végül nem tudott továbbmenni, bevárta a többieket, nagy hiba volt. 

Ezzel elúszott a dobogója, de a negyedik is hely is óriási teljesítmény az előzmények fényében. Mathieu számára azonban ez csak bemelegítés volt az Amstel Gold Race előtt, amit már egy jó ideje kipécézett magának. Közvetlen előtte volt a De Brabantse Pijl, ahol Patrick Lefevere megtapasztalhatta, hogy kivel kell szembenéznie a következő években. 

A második részben ezzel a két versennyel folytatjuk, részletesen elemezzük a győzelmeit, illetve kitekintünk a jövőbeli lehetőségeire.