Peloton

Meddig tart még a franciák átka a Tour de France-on?

2019. július 22. - Faludi Kiss Ákos

Közel 24 éve nem nyertek háromhetes körversenyt a franciák, míg a Tour de France-on 34 éve tart a vesszőfutásuk. Egy olyan országnak, amely számtalan tehetséget adott ennek a sportágnak. A Tour de France szervezői mindent megtettek az elmúlt években, hogy ez változzon, talán idén megtörik a rossz széria? Julian Alaphilippe és Thibaut Pinot révén ketten is esélyesek az összetett első helyre!

310069ec73ee53ca41239d6fd4cab9c0.jpg

Szép emlékek

A nemzetek között dupla annyi összetett győzelemmel rendelkeznek a franciák, mint a második helyen őket követő belgák. Utánpótlásból nem volt hiány az elmúlt évszázad során, mindig akadt egy tehetséges összetett aspiránsuk: Louison Bobet, Jacques Anquetil, Bernard Thévenet, Bernard Hinault majd Laurent Fignon. Az 1980-as években dominanciájuk szembeötlő volt, összesen 11 háromhetes körversenyt nyertek 10 esztendő alatt. 

A következő generáció viszont elmaradt a várakozásoktól. Akadtak tehetséges versenyzők, hiszen elég csak az alábbi kvartettre gondolni: Luc Leblanc, Richard Virenque, Pascal Lino vagy épp Laurent Jalabert. Utóbbi törte meg a rossz szériát és nyert 1995-ben Vuelta a Espanát, de a visszaesés egyértelmű volt. Laurent Fignon után egy hatalmas űr keletkezett.  

Gilles Delion kapcsán bizakodó volt a sajtó, hiszen 1990-ben a Tour de France fehér trikó után Giro di Lombardiát nyert és dominált az olasz egynaposokon az év végén. A hozzá fűzött reményeket azonban sosem váltotta be, ahogyan Fabrice Philipot sem. Christophe Rinero 1998-ban robbant be, de a Tour de France-on mutatott teljesítményét sosem tudta megismételni. És ez csak a kezdete volt a szűk esztendőknek!

Kijózanító ezredforduló

A francia kerékpársport haldoklott. A Festina botrányt még alig heverték ki, dobogóra pályázó összetett menőjük nem volt. Christophe Moreau volt sokáig az egyetlen mentsváruk, aki képes volt az első tízbe kerülni. Thomas Voeckler 2004-es legendás teljesítménye is csak rövid időre feledtette a problémákat. Hiába volt számtalan francia csapat a legmagasabb szinteken, képtelenek voltak a legjobbakkal felvenni a versenyt. 

Ez a sportvezetők számára is kijózanító volt, hiszen már a tavaszi egynaposokon sem tudtak dominálni. 1997-ben nyertek utoljára Monumentumot (amikor világbajnoki címet is Laurent Brochard révén), következőre 19 évet kellett várniuk. Új alapokra kellett helyezni az utánpótlásképzést, melynek első mérvadó képviselője Pierre Roland volt. 

Bíztató jelen

Pierre Rolland klasszikus hegyimenő, aki sosem brillírozott az időfutamokon, így érdemi esélye nem volt az összetett győzelemre. A 2012-es év azonban egy olyan francia bringás számára nyitotta meg az utat, aki majdnem mindenben alkalmas volt, hogy egyszer megnyerje a francia körversenyt. Thibaut Pinot a hegyekben érezte igazán jól magát, de az egyenkéntiken is a jobbak közé tartozott. 

Ekkor még kevesen tudhatták, hogy nehezen viseli a nyomást, illetve lejtmenetekben gyakran ütötte fel a fejét nála a majré. A helyzetéről írtam bővebben az év elején, ezért nem is firtatnám. A fiatal korosztályból kiemelkedett még Romain Bardet (Warren Barguil), aki a fokozatos fejlődésének - illetve a kedvező útvonalnak - hála, zsinórban ötször végzett az első tízben és kétszer a dobogón. 

Természetesen nem mehetünk el szó nélkül a két "öreg", Thomas Voeckler és Jean-Christophe Peraud jó teljesítménye mellett sem. Előbbi 2011-ben viselte újból több napon át a sárga trikót, majd zárt negyedik helyen összetettben, amivel feltette pályafutására a koronát. Peraud 37 évesen ért el második helyet Vincenzo Nibali mögött a 2014-es háromhetesen. 

Joggal reménykedhettek a franciák, hogy egy kedvező útvonal esetén újból felcsillan a remény egy jó helyezésre. Már az időfutamok során említésre került, mennyivel csökkent az évek alatt a táv ebben a szakágban, ami szintén segítette az esélyeiket. Bardet nem volt jó az egyenkéntik tekintetében, de Pinot is képes volt borzalmas időfutamokra. 

Az idei kiírás mindenben kedvezett a két hazai versenyzőnek, hogy jó eredményt érhessenek el. Korai csapatidőfutam, amit viszonylag korai egyenkénti követett. Magyarán, akik ebben a szegmensben dominánsok, azoknak már a verseny kezdetében formában kellett lenniük, hogy minél nagyobb előnyre tegyenek szert, amit később menedzselhetnek. Az utolsó hét már csak a hegyekről szól, ami esélyt adhatott a hazai versenyzőknek.

30 éve nem volt ekkora esélyük

Thibaut Pinot és Romain Bardet szempontjából kedvező lehetett, hogy Primoz Roglic az időfutamok hiánya miatt a Giro d'Italia mellett döntött, ahogyan Tom Dumoulin is. Utóbbi sérülése átírta az esélyeket, feladta az olasz körversenyt, majd a Tour de France-ot is ki kellett hagynia, ahogyan a legnagyobb esélyesnek is. Chris Froome óriásit bukott a svájci körversenyen a pályabejárás során. 

Bajban volt az Ineos, annál is inkább, mert Geraint Thomas felkészülése nem volt ideális, ráadásul egy bukás miatt a svájci többnapost fel kellett adnia. Thomas végül rajthoz tudott állni, de megosztott kapitányi szerep mellett döntött Dave Brailsford, így került a csapatba Egan Bernal. Hiába indult még Vincenzo Nibali a francia körversenyen, ő maga nyilatkozta, hogy a Giro d'Italia dobogója után sokat ne várjunk tőle. 

Minden a franciák malmára hajtotta a vizet és ekkor még el sem kezdődött a verseny! Az első két hét során sokan kiírták magukat az összetett esélyesek sorából: Dan Martin, Adam Yates, Rigoberto Urán, Jakob Fuglsang, Richie Porte, Enric Mas és Nairo Quintana. Utóbbi meglepetés is lehetne, mert idén is fogadkozott, de látszott rajta, hogy teljesen formán kívül van (ezzel érdemben le is zárta spanyolországi karrierjét). 

Azonban a franciák sem lehetettek maradéktalanul boldogok, mert Romain Bardet idő előtt elszállt. Thibaut Pinot mellé viszont felnőtt egy olyan bringás, akiről ezt kevesen gondolták volna: Julian Alaphilippe. Kiváló egynapos menőnek számít a Deceuninck-Quick Step versenyzője, folyamatosan fejlődött a belga csapatban az évek alatt. Már a tavalyi Tour de France-on is bizonyította, hogy képes a hegyekben jól teljesíteni, de 2019-re szintet lépett.

Alaphilippe és 2019-es szezon: kiválóan kezdte az évet Dél-Amerikában, ahol szakaszgyőzelmekkel vétette magát észre. Március folyamán két klasszikus egynapos nyert (Milano - Sanremo és Strade Bianche), Tirreno - Adriaticón is villant, de áprilisban sem tétlenkedett (Fléche Wallonne győzelem). Okosan építette fel a szezonját, Critérium du Dauphiné időfutamán jól teljesített, nyert szakaszt is az egyhetesen. Látszódott, sokkal tudatosabban készült a francia körversenyre, mint az elmúlt évben.  

A tőle elvárt módon kezdte a háromhetest, támadásokkal, olykor még a sprintek felvezetésébe is besegített, ezzel könnyítve csapattársa, Elia Viviani helyzetét. Vannak arra utaló jelek, miszerint Patrick Lefevere és legújabb szupersztárja tudatosan készült a francia körversenyre egy összetettbeli jó helyezés reményében. Számos tényező segítette helyzetét, ezekből kiemelkedik egy: 

Nem vették őt komolyan a verseny első szakaszában.  

Egyedül Thibaut Pinot volt az, aki rendre ugrott, amikor Alaphilippe elmenést kezdeményezett. A többi favorit "hagyta" meglógni a Juliant. Sokan meglepődve tapasztalták, hogy mennyire jól szerepelt az egyenkéntin, de elfigyelve az elmúlt években mutatott fejlődését, ez sem meglepő. Az idei Tour de France ráadásul nagyon is kedvezett az olyan robbanékony kerékpárosoknak, mint Alaphilippe. 

A verseny első 12 szakasza nem állította megoldhatatlan feladat elé, La Planche des Belles Filles sem a klasszikus hegyimenők terepe. A 14. szakaszon bizonyította, ha nincsen komolyabb támadás a befutót megelőző 7-10 kilométeren, akkor képes a többiekkel lépést tartani. A 15. szakaszon viszont egy ilyen akció okozta a vesztét. Hamar reagált Pinot támadására, ahelyett, hogy saját tempóban ment volna tovább. 

Pár kilométerrel később ez visszaütött, emiatt is kapott fél perc körüli hátrányt Geraint Thomas - Steven Kruijswijk - Alejandro Valverde hármastól. Az összetett még nincsen veszve, maradt még előnye, de a neheze csak most jön. Johan Bruyneel nyilatkozta, utoljára 1989-ben fordult elő, hogy valaki csapat nélkül nyerjen Tour de France-t. 

1989 és az a bizonyos 8 másodperc: A franciák utolsó komoly esélye a végső győzelemre épp 30 évvel ezelőtt volt, amikor az utolsó időfutam döntött Laurent Fignon és Greg Lemond között. A legendássá vált egyenkéntin végül 58 másodpercet vert Lemond a franciára, így Fignon 8 másodperccel kapott ki összetettben, ami máig a legkisebb különbség a sárga trikót illetően. Fignon csapatában erős versenyzők voltak (pl.: Pascal Simon, Christophe Lavainne, Thierry Marie és Bjarne Riis), míg Lemond gyakorlatilag egyedül nyerte meg a francia körversenyt (három csapattársa ért célba mindössze). 

Alaphilippe azért nincsen annyira "egyedül", mint Greg Lemond volt, de ennél jóval több kell a többiektől, elsősorban Enric Mastól és Dries Devenynstől a hegyekben. Ez lehet az egyik hátránya a sárga trikósnak, másik, hogy sokan vannak "belátható" távolságon belül. A harmadik, hogy taktikailag javulnia kell, nem szabad az érzelmeire hagyatkoznia, mert úgy fog járni, mint 2004-ben Thomas Voeckler. 

Mi lehet az egyik előnye? Az Ineos csapatánál továbbra sincsen egyértelmű kapitány megnevezve. Ez a tavaly még működött, de akkor Chris Froome árnyékában volt Geraint Thomas. Utóbbi Froome kiesésével egyértelmű első emberré avanzsált volna, ha nincsen a sérülés és Egan Bernal fejlődése. Látható, hogy az Ineosnál nincsen összhang és hiányzik az a bizonyos utolsó ember a vezér előtt, illetve a megfelelő kapitány.

Ott van még Alaphilippe kapcsán pozitívumként a formája, de kérdőjeles, hogy ilyen tavasz után ez meddig tart ki. Három komoly hegyi etap maradt még hátra. A franciák viszont akkor sem lennének elkeseredve, ha nem ő, hanem honfitársa, Thibaut Pinot nyerne. Eddig ő a legerősebb a hegyekben, ha nincsen az oldalszeles etap, akkor az első két helyen két francia versenyző állna. 

Csalódott volt Pinot a 10. szakasz után, mikor komoly hátrányt szedett össze. Akkor még nem tudhattuk, de a Groupama - FDJ-nél kiváló munkát végeztek, ami a felkészítést illeti. David Gaudu egyike a legerősebb segítőknek, a többi csapatot is figyelembe véve. Képes megrostálni a mezőnyt, ami az elmúlt években csak a Sky vonatának sikerült. Ezzel lehet keresnivalójuk az utolsó héten is. 

Legutoljára tehát 1989-ben volt ekkora esélye az összetett győzelemre egy francia versenyzőnek. Akkor egy időfutamon és 8 másodpercen múlott, most nincsen időfutam, csak hegyek és mezőnyhajrák. 

Mi kellhet a sikerhez?
- Az Ineos további gyengélkedése, elmarad az egyértelmű kapitány megnevezése
- Alaphilippe taktikailag fejlődik, nem viszi el a hév, megfontoltan versenyez és kitart a lendülete az utolsó szakaszig
- Pinot továbbra is támadólag lép fel, ugyanezt a versenyzést folytatja az utolsó héten is, mint amit a második hét végén láthattunk tőle. Gaudu kitart, ameddig csak lehet és Pinot nem hibázik a három szakaszon (lejtmenetben sem!)
- Steven Kruijswijktől elmarad a várva várt kiváló harmadik hét, amitől retteghetnek a riválisok 
- Emanuel Buchmann teljesítménye visszaesik

Egy esetleges francia győzelemre Steven Kruijswijk és Egan Bernal jelent komoly veszélyt. Geraint Thomas egyelőre hektikusan teljesít, elmarad a 2018-as formájától. Emanuel Buchmann stabil versenyzőnek tűnik, nagy jövő áll előtte (ami öröm a német kerékpársportnak, hiszen Jan Ullrich után lehet egy újabb klasszisuk), de egyelőre még kérdőjel, mire képes a harmadik héten (tavalyi Vueltán épp akkor esett vissza). 

Az eddig látottak alapján azonban azt kell, hogy mondjam, Thibaut Pinot-nak van nagyobb esélye egy összetett győzelemre, hiába az 1:50-es hátrány összetettben. Nála minden azon múlik, hogy mennyire viseli majd el a külső nyomást, képes-e további hiba nélkül lehozni a maradék hat szakaszt. A franciák tehát joggal lehetnek bizakodók és nemcsak az idei, hanem a következő évek szempontjából is!

Fényes jövő?

Thibaut Pinot még mindig csak 29 éves, Romain Bardet is idén tölti a 29-et, míg Julian Alaphilippe 27 esztendős. Utóbbinál az lesz a kérdés, hogy vérszemet kap-e. Ha igen, akkor jövőre már könnyedén lehet prioritás számára a Tour de France győzelem. Okkal hosszabbított vele Patrick Lefevere, majd egy hónappal a Tour de France előtt. Elengedte az Elia Viviani - Enric Mas - Philippe Gilbert hármast, de a franciának maradnia kellett.

Nagy tervei vannak vele a belga szakembernek. Láthattuk, hogy ő képes kihozni a legtöbbet egy versenyzőből, de az is igaz, nem épített még fel háromhetes győztest. Ebben a három klasszisban még minimum 3-4 év van, de a következő korosztály már szorosan követi őket. Az említett David Gaudu idén lesz 23 éves, hegyekben érzi elemében magát, számára az időfutam a szűk keresztmetszet. 

Pierre Latour idén lesz 26 éves, megkapta a Vuelta a Espanát, tavaly megnyerte a fehér trikót a francia körversenyen. Vízválasztó lehet számára ez az év, mert egy esetleges jó spanyol körversennyel újabb lehetőségek nyílhatnak meg előtte. Valentin Madouas mindössze 23 éves, de élete első háromhetesén 13. helyet csípte el. A jelen és a jövő tehát bíztató, kérdés, hogy mennyit hoznak ki belőle a francia versenyzők?