A jámbor, a Barbie és az ávilai órás

A sportolóknál törekednek a frappáns vagy olykor félelmet keltő becenevek kitalálására. Akadnak azonban olyanok, akik kevésbé szerencsések, hol az egykori szakmájukról, hol pedig egy tulajdonságuk vagy képességük után kapták a kevésbé félelmetes becenevüket. A Taskent Terror csak kiváltságos versenyzőknek jár és nem lehet mindenki Kannibál, Spartacus vagy épp Kalóz! 

bartali-e1557398132595.jpg

Julio Jiménez: Ávila órása (El relojero de Ávila / The Watchmaker of Avila)

A spanyol versenyző 1934-ben látta meg a napvilágot. Az első kerékpárját 9 évesen kapta édesapjától, azonban tanulmányi eredményei miatt úgy döntött a család, hogy szakmát tanul majd. Így lett Julióból órás, aki egészen 25 éves koráig dolgozott a szakmájában, mielőtt profi kerékpárosnak állt. Addig is a napi rutinjába tartozott a munka előtti "edzés", mely 40-50 km-es távot tett ki. Sorra nyerte a kisebb versenyeket, így figyeltek fel rá a legmagasabb szinten. Pályafutása során 12 szakaszt nyert a háromheteseken, illetve hat hegyi trikót (egyaránt 3-3-at a Tour de France-ról és Vueltáról).

Luigi Ganna: A sár királya (il Re del fango / The King of Mud)

Az olasz bringás 1883-ban született és 26 évvel később beírta magát a történelemkönyvekbe: 1909-ben ő nyerte az első Giro d'Italiát. A Giro di Lombardia és a Milano - Sanremo mellett szüksége volt az olasz népnek egy többnapos nemzeti versenyre. A Tour de France mintájára megszervezte a La Gazzetta dello Sport a Girót, amit Ganna hatalmas küzdelem árán nyert meg. Állóképessége megvolt, fizikai munkásként dolgozott, napi 100 kilométereket biciklizett, Giro győzelme előtt egy hónappal Milano - Sanremót nyert. Sárban és viszontagságos időjárási körülmények között nyert, innen kapta a becenevét. 

Ottavio Bottecchia: A kőműves Friuliból / A pillangó (Le Maçon de Frioul / Butterfly)

Vele nem volt kegyes becenevek terén az élet, hiszen egyik sem volt pozitív kicsengésű. Az olasz kerékpáros hazájában nem, de Franciaországban kétszer is tudott nyerni háromhetes körversenyt. A Tour de France-on 1924-ben és 1925-ben diadalmaskodó versenyző egy szegény, kilenc gyermekes család nyolcadik szülöttjeként látta meg a napvilágot. Kezdetben cipészként, majd kőművesként dolgozott. A pillangó becenevet Henri Desgrange aggatta rá: olyannyira elálló fülei voltak, hogy pillangónak nevezte Bottecchiát. 

Heinrich Haussler: Barbie

A német szülőktől származó ausztrál sprinter, aki egy-egy szakaszgyőzelemmel büszkélkedhet a francia és a spanyol háromhetes körversenyekről. A becenevére már kevésbé lehet büszke: a cervelós időszakában ragadt rá a Barbie név. A nem éppen maszkulin arc, világos szőkére festett hosszabb haj és fülbevalók. Képregény is készült, illetve Barbie babát is beöltöztettek egy Cervelo mezbe, szerencsére Haussler viccesen fogadta ezeket. 

barbie_barbie_in_box_600h.jpg

 

Hugo Koblet: Pédaleur de charme

A svájci Hugo Koblet kiváló versenyző volt, egy olyan korszakban, ahol Fausto Coppi, Gino Bartali, Fiorenzo Magni, Raphaël Géminiani vagy épp Louison Bobet dominált. Ő egy éven belül megnyerte a Tour de France-ot és a Giro d'Italiát. Az eleganciájáról ismert svájci rendszerint fésűt, kölnit és egy nedves szivacsot hordott a zsebében, hogy egy megterhelő etap után is jó illata legyen, illetve jó kiállása legyen a szakaszt követő interjúk során. 

Gino Bartali: A jámbor (Il Pio)

Az egyik legnagyobb olasz kerékpáros, aki óriási csatákat vívott Fausto Coppival. A Tour de France-on két alkalommal, míg hazája körversenyén háromszor nyert összetettben. Pályafutása során 29 szakaszt tudott nyerni háromheteseken, illetve hét klasszikus egynapost. Állampolgári cselekedetei azonban túlnőttek a kerékpáros sikerein. 

A világháború idején zsidók százait mentette meg a firenzei érsek kérésére. A nép rajongott érte, hithű keresztény volt, akit gyakorta hívtak Il Piónak. Érseknek tett ígéretét sokáig megtartotta (miszerint nem beszél senkinek sem a háborús cselekedetéről), pedig három napig vallatták, de nem tört meg. A fiának végül bevallotta a történteket, majd az alábbiakat mondta: "A jót tenni kell, de nem kell róla beszélni. Vannak érmek, amelyeket az ember a szívére tűz fel, nem a kabátjára."